A határszabás egyik alapvető, sőt gyakran azt megelőző eleme annak a tisztázása, hogy mi az, ami hozzád tartozik, és mi az, ami nem. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor egy nyomvonal jelöli a határt két szomszédos földterület között. A határvonal tisztán látszik, mégis van egy átmeneti sáv, ahol a két terület találkozik. A határsáv nem jelenti, hogy bárki átléphessen rajta következmények nélkül, de azt igen, hogy van egy terület, ahol a kapcsolódás, az alkalmazkodás, a kölcsönös megértés lehetséges. Néha a határok merev megtartása helyett a határsávban mozgás az, ami valódi egyensúlyt hoz. Például egy mély kapcsolatban, ahol az adás és elfogadás dinamikája egészségesen működik.

Határok vannak, és talán ugyanolyan fontos megtudni, hogy hol húzódik az a rugalmas tér, ahol te is önmagad maradsz és a másik is önmaga lehet. Nem kell mindent cipelned, ami nem a tiéd, ahogyan másnak sem kell a te terheidet hordoznia. Kapcsolódásainkban a határok nem merev falak, hanem keretek, amelyek biztonságot adnak; amelyek között, a határsávban, olykor a rugalmasság és a megértés teremti meg az igazi egyensúlyt.

Te hogy vagy ezzel?

Mennyire rugalmasan kezeled a határaidat?

Melyek azok a helyzetek, amikor engedékenyebb vagy, és melyek, amikor inkább szigorúbban védenéd a határaidat?