
Elfelejtett barátaink…
… jelzései. A testünk és az érzelmeink szólnak hozzánk. Szeretnének kapcsolatba lépni velünk. Mi pedig sokszor ellenállunk…

… jelzései. A testünk és az érzelmeink szólnak hozzánk. Szeretnének kapcsolatba lépni velünk. Mi pedig sokszor ellenállunk…

Amikor a másik jelzi, hogy lát rajtam valamit, amit én sem szívesen látok magamon, akkor fel is jajdulhatok és fel is ujjonghatok.

“Oda, ahova még nem jutottál el, az még nem a tied – az út, amin oda eljutsz, az a tied.” Az elsajátítás művészete.

Nem, nem tévesztettem el a mondást 🙂 … csak már megint csurom víz vagyok. Pedig még az esőkabát is rajtam van! De miért?

A lelked mélyén csend van. Benne otthon vagy te is. A hétköznapok nyüzsgésén és zaján túl.

A pihenés nem luxus, hanem szükséglet. A természetes egyensúly ritmusából sokat tanulhatunk.

Hogy miért fontos az egyensúly?
Próbáld ki 🙂 Fedezd fel, mennyire átszövi az életünket.
Egy csendes, nélkülözhetetlen társ.
Előfordul, hogy a meredek terepen kapaszkodót keresve eltévedünk. Újra és újra ugyanazokat a biztonságosnak tűnő köröket rójuk. Holott ráléphetnénk a saját utunkra is.

Nem minden fekete-fehér: a határok nem falak, hanem rugalmas terek, ahol a felelősség és a szabadság egyensúlya található.

„De hiszen világosan elmondtam… vagy mégsem?” Figyelmetlenségről van szó, vagy csak másként látunk a dolgokra? Jó hír, hogy a kommunikáció fejleszthető.