Nem, nem tévesztettem el a mondást 🙂 De vajon mikor veszünk eső után esőkabátot? Merthogy veszünk… legfeljebb nem vesszük észre. De mi ennek a következménye?
Minták és sémák
Talán hallottatok már a sémákról. Pontosabban maladaptív sémákról. Ezek olyan régen felvett kapcsolódási, érzelmi és megküzdési működési minták, amelyek egykor segítségünkre voltak a túlélésben, az alkalmazkodásban, a védekezésben, amikor azok a kapcsolataink, vagy a külső kényszerítő erők azt megkívánták. Nézzünk erre kicsit más szemmel!
A minták alapvetően a segítőink. Nem kell agyon gondolkodnunk magunkat egy ajtó kinyitásakor, hanem lenyomjuk a kilincset, nem kell végig gondolnunk, amikor fogat mosunk, amikor a pénztárnál fizetünk, esetleg, amikor valaki szól hozzánk. Hiszen számtalan hasonló helyzettel találkoztunk, vannak rá mintáink. Amikor azonban ezek a minták nem a megfelelő helyzetben jelentkeznek be és megszokásból követjük őket, akkor okozhatnak kisebb-nagyobb zűröket. Például, ha rosszul mérjük fel a helyzetet és megpróbálunk a húsos pultnál fizetni. Vagy a fogmosáskor a fogkefe helyett megragadjuk a kilincset, vagy a fogkefét fogjuk ugyan, de ajtónyitó mozdulatokat ismételgetünk. Esetleg valaki szól hozzánk, megkérdezi, hogy megtennénk-e neki valamit és a kérdését parancsnak tekintentve felháborodnánk, vagy éppen akár alkalmas, akár alkalmatlan, igent bólintunk. Ez az utóbbi példa már jelzi azt is, hogy nemcsak külső tanult mintáink, hanem belsők tanult mintáink is vannak.
Hogyan tudjuk javunkra használni a tanultakat?
Amikor ezeket a mintákat nem megfelelő módon, nem megfelelő kontextusban, nem a valósághoz igazítva alkalmazzuk, akkor a tanultakat rugalmatlanul, nem megfelelően, hanem maladaptív módon használjuk. A maladaptív sémáink olyan minket mozgató működéseink, amikor nem jól mérjük fel a valóságot, kissé a múlt dinamikájában ragadunk és nem megfelelő mintát húzunk elő a zsebünkből. Esetleg még nem tanultunk meg megfelelő mintát egyes helyzetekre, ezért addig maradunk a réginél.
Ilyen, amikor megered az eső és tesszük, amit megtanultunk: nagyon helyesen esőkabátot húzunk, mert meg akarjuk védeni magunkat az elázástól. Egyszer csak azonban eláll az eső, de az esőkabát rajtunk marad, helytelenül. Innentől már nem megvédjük magunkat az elázástól, hanem azzal, hogy magunkon tartjuk a zárt esőkabátot magunk járulunk hozzá, hogy a zárt fülledtségben izzdaságunkban ázzunk. Ha ezt nem vesszük észre, akkor bizony a ragyogó napsütés szabadsága alatt is bosszankodunk azon, hogy miért ázunk. Így válhat egy korábban hasznos minta, egy nehéz helyzetekkel való megküzdés maladaptívvá, alkalmatlanná akkor, amikor a helyzet, a környezet változik. De ha észrevesszük, hogy valójában mi történik, ha megtanuljuk felismerni és megkülönböztetni az esőt és napsütést, és megtanuljuk, hogy esőben az esőkabáttal, napsütésben pedig az esőkabát alól kibújva tudjuk magunkat megvédeni az elázástól, akkor nagyot léptünk előre a szabadság útján.
Mit tehetek, ha nehéz?
Sokszor egy egyszerű felismerés, egy videó, az élet maga, egy poszt elegendő arra, hogy elindítson azon az úton, amin haladva egyre szabadabbá válsz, megtanulod levetni ezt az esőkabátot, és megtanulod, hogy mikor célszerű olykor mégis visszahúzni. Néha azonban olyan fájdalmas mélységbe ékelődtek ezek a sémák, olyan mély rétegeinkből szólnak hozzánk és irányítanak minket, hogy erőfeszítéseink ellenére is akadályoznak minket abban, hogy céljainkat minél hamarabb, minél szabadabban érhessük el. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulnunk. És mielőbb megtanulni, mikor van valóban szükség az esőkabátra és mikor nem. Csak, hogy már ne ázzunk el végre… így vagy úgy… Szeretettel várlak téged is coaching beszélgetésekre, melyek során megtanulhatod esőben is és napsütésben is elázás nélkül, örömben járni az utadat.
Te hogy vagy ezzel?
Milyen olyan „esőkabátjaid” vannak, amiket már szeretnél levetni, amikor süt a nap?
Ha már hallottál a sémákról, hogyan foglalnád össze magadnak mindazt, amit a témáról tudsz?
