… jelzései. A testünk és az érzelmeink szólnak hozzánk. Szeretnének kapcsolatba lépni velünk. Mi pedig sokszor ellenállunk, elkerüljük, lesemmizzük, vagy félreértelmezzük azt, amit üzennek.

A testünk nyilvánvalóan mindig ott van, ahol mi. És mégis gyakran nem teremtünk vele igazi kapcsolatot. Vagy csak ritkán. Pedig van, aki a kis házi kedvenceivel is beszélget. Sőt legtöbben a szobanövényeinkkel is törődünk. Elolvassuk, mik a növény igényei, milyen helyen szeret lenni, mennyi öntözést igényel – és gondoskodunk arról, hogy ezeket megkapja.

Az érzéseinkkel pedig hajlamosak vagyunk “brutál módon” bánni. Bezárjuk őket a legmélyebb bugyrainkba, és így hallgattatjuk el őket. Vagy olyan messzire megyünk tőlük, hogy észre sem vesszük, hogy már mi sem vagyunk ott, ahol egyébként vagyunk. Ha mégis hallatszanak, akkor megregulázzuk őket. Vagy eltekintünk, másfele.

Pedig ők hozzánk tartoznak. Nélkülük nem vagyunk egész. Nélkülük EGÉSZségünk ilyen vagy olyan módon – testi, lelki vagy kapcsolati tünetek formájában – megsínyli a tartós, egyensúlytalan állapotot: amiből hiányoznak, vagy félreértelmezetten vannak jelen. 

Ők a barátaink. Talán más nyelvet beszélnek. De ki ne tanulna meg egy idegen nyelvet, hogy a barátját megértse, ha az más országból való? Ki nem figyelne a kisbabájára, csak mert nem úgy beszél, mint ő?

Talán már gondolkodtál ezeken, talán hallgattál videót vagy olvastál is erről könyvet. Tudod. De mégsem sikerül meghallanod, jól értened. Tudj arról, hogy egy coaching folyamatban közelebb tudsz kerülni önmagad meghallásához, meglátásához, megértéséhez, önelfogadásodhoz és egy szeretettel teli kapcsolat kialakításához önmagaddal, és egyben belső gyermekeddel. Így másokkal is. Ér egyre jobban megbarátkozni önmagaddal.

Te hogy vagy ezzel?

Meghallod-e az érzelmeidet, megérted-e az iránymutatásukat? Esetleg sútba dobod őket, eltereled magadtól és megfeledkezel róluk?

Mindenki „beszél” valahogy magában magával. Te milyen módon teszed? Amikor megfogalmazod, egy gesztussal fejezd is ki magadnak.