Uncategorized
Elfelejtett barátaink…
… jelzései. A testünk és az érzelmeink szólnak hozzánk. Szeretnének kapcsolatba lépni velünk. Mi pedig sokszor ellenállunk…
… jelzései. A testünk és az érzelmeink szólnak hozzánk. Szeretnének kapcsolatba lépni velünk. Mi pedig sokszor ellenállunk…
Amikor a másik jelzi, hogy lát rajtam valamit, amit én sem szívesen látok magamon, akkor fel is jajdulhatok és fel is ujjonghatok.
Vannak kerülőutak, amikből tanulunk és amik tovább visznek az utunkon. Néhány kerülőút zsákutca. Nem biztos, hogy mindet végig akarjuk járni.
Ez evidens. De vajon kit szeret? És hogyan? Az anyaság határán innen és túl. Két fiktív monológ vár a blogbejegyzésben.
Amikor nemet mondasz, valójában igent mondasz valamire, ami igazán a tiéd. Belső iránytűd segít tisztán látni. Megtaláltad már? 🙂
Bizalmatlan vagy?
Nem vagyok bizalmatlan! … vagy mégis?
De miért fontos ez a kapcsolataimban?
“Oda, ahova még nem jutottál el, az még nem a tied – az út, amin oda eljutsz, az a tied.” Az elsajátítás művészete.
Nem, nem tévesztettem el a mondást 🙂 … csak már megint csurom víz vagyok. Pedig még az esőkabát is rajtam van! De miért?
A lelked mélyén csend van. Benne otthon vagy te is. A hétköznapok nyüzsgésén és zaján túl.
A pihenés nem luxus, hanem szükséglet. A természetes egyensúly ritmusából sokat tanulhatunk.